passerelle

Olyan ez a hét, mintha egy passerelle-n lennék. A szárazföld már mögöttem, a hajót, amelyre felszállok, még nem ismerem. Lábam alatt a tenger, figyelem, szemlélem. Muszáj rájönnöm, hogy nagyon kicsi vagyok a tengerhez képest és nem én, nem én vagyok az, aki parancsol a víznek.

Jobb később mint soha észrevenni, hogy a Jóisten a boss, a legtöbb és a legjobb, amit az ember tehet, hogy imádkozik. Mert kicsi Luna is, Jude is, Dune is, Sandra is, Bruno is, én is, Te is. De vannak őrangyalaink, akik vigyáznak ránk.

Én hálás vagyok ezért. És ugyan néha elfog a félelem a passerelle-n, de mindig van mi emlékeztessen, hogy "kicsi vagyok én, mégse félek én".