2015. december 5., szombat

espion

Jude egy kém. Az asztal alatt bújkál és onnan tart figyelemmel mindent! Hogy tényleg minden rendben van-e a szülinapi partiján. Néha a szobákba is benéz, és addig tényleg nem hagyja ott a szerepét, amíg nem érzi veszélyben egy játékát az unokatesók miatt. 
Jude az asztal alól kisuttog nekem néha, ilyenkor lehajolok hozzá.
 Először azért hívott, hogy elmondja, ő egy kém.
Másodszor azért, hogy megkérdezze, szerintem minden rendben van-e.
Harmadszor, mikor hallom, "Áná!", leguggolok, közelebb jön és ad egy puszit. Majd kúszik tovább az asztal alatt.
(: 

2015. december 4., péntek

bon anniversaire!

Újabb 1000 év után újabb bejegyzés.

Most akár csinálhatnám azt is, hogy nem írok semmit, annyi gyönyörű képem van- mert gyönyörű helyeken jártam.

Mi minden történik velem? Megint beteg vagyok. Azt hiszem, ha már nem is élem meg annyira nehéznek az ittlétet, azért nehéz. De az is lehet, hogy az immunrendszerem egyszerűen befuccsolt a konzervkajáktól és az óvodából, iskolából konstans hazaérkező vírusoktól.
Nehéz a hétköznapokról írni. Olyan egyformák. A gyerkők persze zseniálisak, óriási beszólásaik, megnyilvánulásaik vannak. De ezen kívül nem igen történik semmi.
Ellenben az elmúlt hétvégéket jócskán kimaxoltam. Illetve azért volt pár szülinap mostanában, azokat ünnepelni kellett ;)

Első szülinap. Bálint.
Ajesz-hétvége Biarritzban.
Persze őrült módon csináltuk ezt a városnézést. Bálint Párizsból indult olyan éjjel 11 körül- miután ugyanezen pénteki napon már eljutott Budapestről Párizsba. Én ugyanarra a buszra szálltam fel szombat hajnalban Bordeaux-ban. Előtte Julie-nél "aludtam". Filmeztünk. Na jó, nem teszem idézőjelbe az alvást, hogyha a filmezést sem, elvégre ugyanannyi időt szántam mindkettőre. Szombat reggel tehát hullafáradtan megérkeztünk egy gyönyörű városba. Kép-time.


B bele mártotta a kislábujját az óceánba. aztán hullám.












szivárvány!!!

me voilá- csak hogy hihető legyen, hogy tényleg ott voltam.

a szél... nah, az fújt!




Rocher de la Vierge


Ezek után el lehet dönteni, hogy tényleg ilyen szép helyen jártunk, vagy csak nagyon jól bánunk a photoshoppal ;) :D
A szép annyira fújt, hogy nehéz volt éles képet csinálni, tartani a kezünket- vagy akár magunkat. A hullámok óriásik voltak, néha mintha az eső esett volna (néha tényleg esett :D ) a hídon főleg, és a Rocher de la Vierge végéig nem tudtunk kimenni, mert azt teljesen beterítette a víz minden egyes hullám érkezésekor.
Igyekszem minél kevesebb képet feltölteni.. tényleg! Amikor már megfagytunk, meg amúgy is, mert el akartunk ide jutni, háth elmentünk az Aquariumba. Képek.












Róluk azért volt kicsit nehéz jó képet csinálni, mert mozogtak. Éltek. És halak voltak. Meg cápák. Én féltem. 
Ezután még ettünk egy finom vacsorát, aztán vártuk a couchsurfinges srácot egy bárban, már nagyon fáradtan, cserébe nagyon finom sör ivásával elütve a kapott időt. Miután úgy 2 órás késéssel (közben folyamatosan kaptam az smseket, hogy "kések, fél óra") megérkezett ő, a couchsurfinges csávó, Christophe, felmentünk hozzá, és még elmesélte az életét. Nem tudom, hogy ez a rövid vagy a hosszabb verzió volt-e, hajnali 2-ig tartott. Én eddigre már gyakorlatilag aludtam, szóval, amikor ő is úgy döntött, hogy alvás, már csak becsuktam a szemem és folytattam így. Fekvő pozícióban, végre. Délig aludtunk, sajnos skipelve ezzel a misét. Megkerestük az 1 eurós buszunk indulási helyét, irány Bordeaux, majd Belin-Beliet.

Második szülinap. Jude. 5 éves.
Jude szülinapja hétfőre esett, az előtte lévő hétvégét Párizsban töltöttem. Éjszakai utazás, egy napos, expressz városnézés. Megint. És persze fáradtság utána, ezesetben betegséggel megspékelve.
Párizsban elmentünk a Louvre-ba, ami az a hely, ahova csak felmutatom a személyimet és sorban állás nélkül beengednek. Ahol az épület sokszor szebb mint a kiállított művek. Ahol a Mona Lisat 4 biztonsági őr őrzi. Ahol 1 óra alatt elveszel és megtelsz a látvánnyal, pedig 24 órányi nézni való van. Ahol nincs is annyira sok ember mint mondják, bár lehet, hogy ez még mindig a terrortámadás utóhatása. 
A múzeumozástól megéhezve, annyit ettünk, hogy mozdulni se nagyon tudjunk. De aztán mégis mentünk tovább, hogy lássuk a Notre Dame-ot, aztán az Espace Dali-t, fázzunk, majd betérjünk a Sacre Coeur-be. 



bizonyíték. a pulzusmérő óra nem most jött divatba.



afrikai szépségideál.








Vasárnap este tehát jó fáradtan hazaérkeztem. Másnap pedig várt két gyerkő, akik közül az egyik épp 5 éves lett (: Ez egy olyan hét volt, amikor a szülinapokat másnap ünnepeltük. Szóval kedden volt süti, gyertya, amit Dune rögtön elfújt, ezért Jude rögtön üvöltött, meg ajándékozás, ami tök jól sikerült (: Nem tartottam különösen kreatívnak az ajándékomat, amit készítettem Jude-nak, de nagyon örült neki, ennek pedig én örültem. 
Jude megilletődötten, nagyon örült a szülinapjának. Ráadásul itt akinek szülinapja van, az a király, ő ül az asztalfőn, és választja meg, hogy ki üljön mellé :D (ez a számomra egyébként nem jelentett nagy változást, mert én mindig az asztalfőn ülök, és Luna és Jude ülnek mellettem, és őket választottam, szóval :D )

Ugrás, harmadik szülinap. Anna.
Reggel, amikor Sandra lejött, és mondta, hogy bsz, Dune elkezdte énekelni, szóval így indult a reggel (: Aztán egyre rosszabbul, estére pedig már nagyon szarul lettem, örültem, hogy élek, és amint Bruno hazaért átmentem a szobámba, és ágybadőltem. Ellenben másnap! Sütiiii, ajeszok, tánc!
Kicsit korán ugrottam, vagyis inkább visszaugrok, mert Jude szülinapja még nem is annyira ért véget. Még most jön a családi banzáj (: Sandra anyukája már megérkezett, holnap aztán jön még egy csomó vendég, itt is fognak aludni, úgyhogy izgi lesz :D

Azt hiszem, kevesebb mondanivalóm volt mint képem. Akkor ez egy ilyen bejegyzés lett.