drôle

Érdekes, hogy mennyire más szókészletet használnak egyes családok. Alicia, aki a szomszéd faluban au pair, egészen más szavakat ismer pár hét után mint én. Persze azért vannak egyező, megkerülhetetlen kifejezések, például hiszti vagy rosszaság ;)
Így ma is tanultam új szót, amely a drôle volt. Viccest jelent, de eddig nem hallottam még a családban. A Jóisten humora és a módja, hogy segítsen a tanulásban, hogy ma este vacsoránál Jude használta a szót. (:
-mert grimaszoltak egymással versengve, és Jude-nak mindig volt a tarsolyában egy még viccesebb grimasz :D ami amúgy mindig ugyanaz volt, és leginkább azért vicces, mert közben annyira nevetett, hogy már nem jött ki hang a torkán, csak rázkódott a válla ;)

rajzás helyett.

Irgalmatlan mennyiségű képet lőttem, amelyből néhány itt landol, mert annyira gyönyörű volt (: A tegnapi (kalandos) biciklis kiruccanás.

esetem a biciklivel

                                 

Selfie time!

devinette

Bruno ma úgy érkezett haza munkából, hogy elege van ebből a hétből, annyira sokat kell dolgoznia. Na meg közben FIBA van, tehát esténként kötelező meccsnézés. (:
Vacsora közben devinette-et játszottunk, ami most hirtelen nem jut eszembe, hogy van magyarul. Kitaláltam Jude találós kérdését, úgyhogy én gondoltam.
-Ki az, aki nagyon szeretne tévét nézni ma este, (itt már felcsillant Jude szeme) és aki nagyon sokat dolgozott a héten?
Jude:
-Ah, c'est moi et papa! De hát ez én vagyok és apa!
Aztán még meg is magyarázta, hogy hát ő egész héten óvodába járt. Hogy nagyon akar tévét nézni, az nem volt kérdés. (:

louche

ma másodszor hallom azt az érvet Franciországban, hogy az esküvő drága, és ezért nem házasodnak. egyébként most egy lengyel lány mondta épp- akinek a pasija francia. no, nemtom. érdekes. otthon az a divat, hogy nem házasodunk, mert az csak egy papír. itt, mert hogy az sokba kerül. az mondjuk vicces tényleg, hogy a franciáknak nincs olyan szavuk, hogy olcsó :D azt mondják, hogy "nem drága" :D ami a legolcsóbb, az a "legkevésbé drága" :D

szótárazások elkerülése végett (Zsófia ;) ) a louche az kancsal. mint ez az idée, hogy azért nem házasodunk, mert az drága. Jude ma reggel oviba menet egyszer csak megállt, és elkezdett jobbra-balra nézni, miközben a fejét mereven tartotta. majd kijelentette, hogy ez a loucher, ha mozgatod a szemed anélkül, hogy a fejedet megmozdítanád. persze, teljesen mindegy, hogy ez loucher vagy sem, mert iszonyat édes volt, ahogy jártatta a tekintetét jobbról balra, balról jobbra. éés végül nem késtünk el az oviból. mint még soha, de mint ami mindig a küszöbön van.

arc-en-ciel

Ilyen volt a mai nap.

Volt eső, zápor, zivatar, sírás, kiabálás, csalódás, aztán szivárvány, kibékülés, nevetés, sikerélmény.

Lehet? Legyen ilyen az élet. És ilyen. Ilyen a c'est la vie. C'est la vie.

tegnapi bejegyzés

Bruno a gyerkőkkel.
Jude úgy jött haza az oviból, hogy a ovónéni őt "call me baby Jude"-nak hívta.
ezért aztán elkezdte kérdezgetni az apját, hogy egyes szavakat hogy mondanak angolul.
-Hogy van az angolul, hogy "hogy hívnak"?
-What's you name.
-És hogy mondják azt, hogy "puszi"?
-Kiss.
-És hogy mondják azt, hogy "kakipuki"?
-Fucking shit.
-És hogy.....

:D :D
Szóval jóarcok, szeretem őket (:

béquille

A barátnőm szerint nem fogok mindennap írni. Szerintem meg dehogynem! :D ... Bő egy hét telt el, de közel vagyok hozzá, hogy neki legyen igaza (:
De azért egy szót mégiscsak megörökítek ma.
Luna, a nagylány, elesett nyáron, és azóta vacakol a térde. Ma elmentem a gyógyszertárba a "recepttel", és kapott egy mankót és egy térdtámasztó cuccot. Igen, kapott, mert itt, hogyha fizeted a TB-t, akkor azért, amire ténylegesen szükséged van, nem kell fizetned. Többek között erről is dumáltunk tegnap este Sandrával, és mentem nagggyon későn aludni, ezért most nagggyon fáradt vagyok. De a sztori ott folytatódik, hogy Lunának és Jude-nak is nagyon tetszett a kis mankó. Úgyhogy Luna, aki persze simán tud járni, mankóval jött a városba délután. Et voilà, 10 méter után már inkább fárasztó volt, mint szórakoztató :D
Luna ma úgy ment a mankóval, mint anno a nagypapám a sétabottal. A levegőben lengetve.

bâton

Nehéz néha, hogy a gyerekek versenyeznek. Mert egy 4 és egy 7 éves között még nagyon nagy a különbség, és a 7 éves sokkal ügyesebb. De persze a kicsi bizonyítani akar. De korlátozott, hogy a pici karjának ereje meddig bírja, hogy fel- és lemásszon a fára. És hiába nagyon ügyesen számol, 46-nál elveszti a fonalat, és előröl kell kezdenie. Tudja végig az abc-t! De csak énekelve. A nevét le tudja írni, de megpróbálja azt is, hogy "je suis tout petit". (Ez egy s betű volt és egy házikóra hasonlító dolog. Lehet, hogy kínaiul írta.)

le corps du Christ

találkozások Jézussal

katedrális kívül-belül

"bordó"képek

 jómagam

le cartable

Vannak dolgok, amiket nem értek.
Ilyen például a cartable. A gyerekek ilyen bőrönd-táskával járnak iskolába, óvodába. Van, amelyik hátizsákként is funkcionál, de van, amelyik effektíve gurulós bőrönd. Tökéletesen antipraktikus, révén az út a sulihoz egy erdei ösvényen vezet át. Az is fura, hogy a szó hímnemű, tökre nőneműnek tűnik.
Nem értem azt sem, hogy hogy lehet egy ház ennyire koszos. Én azt értem és látom és csinálom, hogy mennyi elfoglaltság 3 gyerkő, de nem tudom elképzelni, hogy pl. nálunk otthon valaha csak fele ilyen mocsok lett volna.
Azt sem értem, hogy egy család, aki éjszakára indítja el a mosó- és a mosogatógépet, mert éjszaka olcsóbb az áram (ez már majdnem sváb vonás ;) ) miért nem figyel egyáltalán a kajára, és dob ki naponta mininum egy tálca paradicsomot.
Nem látom értelmét a combközépig érő kapunak, kerítésnek. A gyerekek is át tudnak mászni rajta, egy illetéktelen behatolót max abban akadályozna meg, hogy beálljon az autójával az udvarra... Bár végülis ez hasznos, kellemetlen, ha arra ér haza az ember, hogy nem tud beállni az udvarra.
Azt sem értem, hogy lehet úgy élni, hogy az ember ennyire rossz kajákat eszik. Iszonyat király fűszereik vannak, de valamiért nem használják...
Sosem fogom megérteni, hogy a tv miért jó. Bár e kérdés szempontjából mindegy, hogy melyik országban vagyok.

(beszélgetés miatt, ez a bejegyzés nem landolt az interneten tegnap.)

passerelle

Olyan ez a hét, mintha egy passerelle-n lennék. A szárazföld már mögöttem, a hajót, amelyre felszállok, még nem ismerem. Lábam alatt a tenger, figyelem, szemlélem. Muszáj rájönnöm, hogy nagyon kicsi vagyok a tengerhez képest és nem én, nem én vagyok az, aki parancsol a víznek.

Jobb később mint soha észrevenni, hogy a Jóisten a boss, a legtöbb és a legjobb, amit az ember tehet, hogy imádkozik. Mert kicsi Luna is, Jude is, Dune is, Sandra is, Bruno is, én is, Te is. De vannak őrangyalaink, akik vigyáznak ránk.

Én hálás vagyok ezért. És ugyan néha elfog a félelem a passerelle-n, de mindig van mi emlékeztessen, hogy "kicsi vagyok én, mégse félek én".

on se...

Mindennap tanul valami újat az ember.
Itt úgy telnek a napok, hogy az ember felkel reggel, ha óvodás, akkor hisztizik egy kiadósat, reggeli és aller a l'école. Az út a suliba egy erdőn vezet át. 8.50-kor kinyílik az iskolakapu, az ember, ha iskolás, bemegy. Az osztályban, c'est Mme Gaulier qui t'attend. Az óvoda kapui 9.10-kor zárulnak, addigra át kell érni az óvodához. Amíg az iskolások a suliban és az óvodások az oviban vannak, az embernek van ideje reggelizni (!), sétálni, tanulni, zenét hallgatni. Aztán kicsengetnek és az ember a kapunál várja, hogy az iskolás kijöjjön és együtt átmenjenek az óvodához. Az óvoda ekkora már szinte teljesen üres, de akit keresünk még ott van. Mindenki hazamegy. Otthon a program játék. On jou de la maîtresse. Aztán rajzolunk. És az ember így is tanul. Ma például, hogy mi egy mouton. Mert az ember, ha iskolás, tud moutont rajzolni.

8-kor az ember, ha dolgozóba jár, hazaér. Addigra a gyerekei már lefürödtek, és jöhet a vacsora. Néha kipukkan az autó kereke és az ember nem tudja, hogyan megy másnap dolgozóba. A vacsora hangos. Az ember próbál beszélgetni, de lehetetlen. Amikor mindenki jóllakott, és mindenki kihisztizte magát, on se prend sa doudou, et on va au lit. Ha a gyerkők már nagyjából csendben és ágyban vannak, az ember tud egy kicsit beszélgetni. Ez jó, de mindig rövid időszak. Ezután van az embernek lehetősége írni, rafraîchir vagy olvasni arról, hogy miújság otthon, és aki nincs itt, az ilyenkor hiányzik. Persze, ez csakis a soundcloud, amely szerelmessé és hiányolóvá teszi az embert.

bonjour, c'est Anna de La Reine des Neiges

Már 4 napja Franciaországban vagyok. 4 nap lehet sok, vagy kevés. Hát itt ez eddig sok. Annyi szó, hogy számolni sem bírom, nemhogy megjegyezni, annyi név, hogy megjegyezni sem bírom, nemhogy arcokat társítani hozzá. És annyi minden történt már, hogy emlékezni sem bírok, nemhogy leírni mindent...

A család, akiknél jeune fille au-pair vagyok, nagyon eleven. 3 gyerkő van. A legnagyobb kislány, Luna 7 éves, kedves és segítőkész, szépen énekel! Jude 5 éves lesz, nem a patience az őt legtalálóbban leíró szó. Dune 2 éves, közvetlen és nagyon okos. Et voilà, Doudou imádja a Frozen mesét, és azt gondolta, hogy Anna a Frozenből lesz a következő au-pair. Szerencsére a hajam és a szemem színe is hasonlít Annáéra a Frozenből, így szereztem nála pár jó pontot. És amikor királylányosat játszunk, nem kell messzire menni névért, Anna marad Anna, és máris királylány!