ça craint

Ez azt jelenti, hogy veszélyes. Magyarul dangeureux. És Alicia, aki mexikói, nem tudja kiejteni. Iszonyat vicces, persze írásban nehéz visszaadni. Ezért csatolok egy videót.

https://www.youtube.com/watch?v=H3dToD7_ATU

-dan.
-dan.
-zsö.
-zsö.
-rő.
-rő.
-danzsörő.
-denjerú.
:D

Amennyire rosszak a gyerekek néha, legalább annyira- nahjó, sokkal még annál is aranyosabbak általában, úgyhogy nem lehet nem oda lenni értük.

Már kicsit készülök (például gondolkozom azon, hogy mit vigyek haza, és mit hozzak majd ki, tervezem az utazást, mert Madridon keresztül megyek, jó, hogy mondom, be kéne csekkolnom, etc, etc...) és tök érdekes, hogy vakációra, nyaralni megyek haza. És ugyan majd igyekszem minél többet tanulni, hogy ne felejtsem el megint a franciát, de tényleg pihenni, feltöltődni megyek. Találkozni barátokkal, magyar misékre menni, érteni mindent, pihentetni a fülem és a torkom (a raccsolás fárasztó, eh) filmezni, alkoholt inni, finomakat enni... ilyen király dolgom van amúgy otthon?! Nos, igen (:

impec

Nagyon jó nap volt ma. Főztünk. Magyart. Együtt mindenki, akikkel együtt járok a nyelvsuliba, vagyis persze közülük azokkal, akik eljöttek. És nem gulyást. Mert az nekem uncsi. És szerettem volna olyat enni, amit itthon szoktunk. Így hát meggyleves volt, aztán aszalt szilvával töltött baconbe tekert csirkemell, valamint Gundel palacsinta. Meg kell hagyni, hogy semmi nem sikerült tökéletesen, de ezt csak én tudom ;) Sokan voltunk, elég káosz így főzni :D Közben megtanultam portugálul (eu no falo portugues).

la chef cuisinier

Alicia-val (:

voilà, meggyleves!

tokás

életem képe a crème fraîche-el

miért van rajtam napszemüveg?!

arrête de mentir!

A legjobb dolog, abban, hogy ehhez a családhoz jöttem végül, hogy megismertem Violettát. A csodálatos hangú, intelligens, fiatal spanyol hölgyet. Eszméletlen zene! Már majdnem az összes dalt tudom fejből! Háth igen, kitárul előttem a világ!
Az is legalább ennyire csodálatos, hogy iszonyat jó kajákat eszünk. Mindig! Finom és egészséges, jót tesz az emésztésnek. Igen, ha reklámot készítenének róla, abban csak igazság lenne.
Igazán király az is, hogy rengeteg szabadidőm van. Minden délelőtt, minden délután, minden este, oulalaaaa. Sportolni, tanulni, otthoniakkal tartani a kapcsolatot, minden, minden belefér!
A legizgalmasabb pedig, az iskolába menés. És szerencsére élvezhetem ezt a tevékenységet naponta legalább kétszer, de (most jön a legjobb rész) néha négyszer!
Nah jó, nem felejtem el, hogy mennyire jó az is, hogy néha semmit nem érteni abból amit a gyerekek  mondanak. Szerencsére ez csak akkor fordul elő, amikor igazán nagy veszekedés és/vagy hiszti van. Tehát gyakran.
Ne hagyjuk ki azért a pelenka cserélést. De ez csakis akkor nagy esemény, amikor gros kaka van.

mille-pattes

Milyen lehet, ha az embernek 100 lába van? Mit száz? Ezer!
Kíváncsivá váltam. Vajon hány lába van  valójában a százlábúnak? Magyarországon száz, Franciaországban ezer? Vagy mindenki téved? Vajon valaki számolta már valaha nagyjából? Csak úgy hozzávetőlegesen... Nem lenne most erre időm, hiába.
Ma volt először az órán, hogy olyan nyelvtant vettünk, ami új volt nekem. Ez jó dolog. Mert ismételni hasznos, de unalmas.
Nincs ezer lábam, még száz se, de a kettővel jót futottam ma. Ha akarom, most már nézhetem úgy, hogy 3 nap alatt 2-szer futottam. Ez vállalható arány :D

le dormeur du val

érdekes tény, hogy ugyan tetszik a "Le dormeur du val" c. Rimbaud vers, magyarul (A völgy alvója- ford. Tóth Árpád) sokkal különlegesebbnek tartom, mert hétköznap sosem használt szavakkal van teli.

szomorú statisztika, hogy amióta itt vagyok, mindösszesen háromszor futottam.

vicces vacsora, amely alatt egy komplett guriga konyhai törlő használódik fel kiboruló víz, cukor és egyebek feltakarítására.

megnyugtató a tudat, hogy Franciaországban is lehet gyufát kapni.

kellemes csalódás, hogy a gyerekekkel lehet idő előtt érkezni iskolába.

fárasztó további ilyen mondatokat kitalálni péntek este.

jó éjszakát.

machiner

Kedvelem a franciatanáromat, Julie-t, aki ma megtanított minket tökéletesen beszélni a francia nyelvet, vagyis két szót a mindent leíró izére, és az igét is, természetesen, izélni.  Mostantól nincs olyan gondunk, hogy nem tudunk valamit megnevezni, illetve el lehet felejteni a kérdést a mondókád közben, miszerint hogy mondják ezt franciául?
Persze az izé volt az a szó, amit megérkezésem estéjén legalább 20-szor hallottam. Azért csak 20-szor, mert csak egy ember volt itthon ;) 5 fős családban amúgy ez a szám simán 100-ra ugrik naponta.
Kedvelem a többieket is a nyelvórán. Pihentető velük ott lenni. Továbbá nagyon vicces, hogy a portugálok, mivel megértik a franciát -de nem beszélik, azt gondolják, hogy a portugált mindenki megérti :D És annyira természetesen beszélnek hozzám portugálul, hogy... hogy semmit sem értek :D Szerencsére nem így van ez a franciával. Habár beszélni még mindig akadozós, a megértés egyre kevesebb erőfeszítést igényel.