Érdekes most minden.
Két hete pontosan ilyenkor elindultam onnan, ahol most vagyok újra. Nagyon vártam, hogy hazaérjek, készültem az utazásra, ezért nem is fáradtam el annyira- pedig több mint egy nap volt az út. Megérkeztem, örültem annak, hogy megérkeztem. Szokatlanul sok időt töltöttem a kórházban, kevés találkozást sikerült belesűrítenem az otthonlétbe- de azok nagyon sokat adtak, az Esztergomban töltött karácsony már nem volt fura, a Diótörőt betegen is élveztem, két ünnep között temetésre menni nagyon szomorú volt, Szilveszter- mint Szilveszter megint nem volt nagy szám- de nagyon jó búcsúzós estként telt. Január elsején (és másodikán) alvás helyett nagyon hosszú utazás és otthon-érzet nélküli várt rám.
Érdekes, hogy megint jobban tudok franciául, mint amikor már hetek óta itt vagyok. Érdekes, hogy más ma az evangélium itt, mint otthon. Érdekes, hogy mennyire nehezemre esik pihenni nem a saját szobámban.
Otthonról azt láttam, hogy jó lesz visszajönni még egy hónapra, hogy meleg lesz, tanulok még, találkozom még emberekkel, hogy a munka nem nehéz, nem fogok túlságosan lefáradni... Megérkezvén meg hirtelen szembesültem azzal, hogy mennyire rossz kaját fogok enni egy hónapig, mennyire nem otthon vagyok itt, mennyire egyedül lehet lenni franciául beszélő ismeretlenek között, mennyire semmit-adó misére tudok csak menni most hetekig. Nehezebb lett a visszatérés, mint számítottam rá. Persze normális, ha az első pár nap nehéz, inkább pozitívan nézek elébe a további "pár" napnak (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése