2016. január 10., vasárnap

le p'tit poisson dans l'eau [le pti poászon dan ló]

Hétfőre sikerült visszarázódni, újra összeszokni. Szóval igazán nem tartott sokáig (: Azóta esik az eső. Nem, nem folyamatosan. Néha eláll úgy 5 percre. Ilyenkor süt a nap. Aztán megint leszakad az ég. Amennyire nem volt semmi változás, semmi furcsa a környezetben szeptemberben, annyival másabb a tél. Ez itt inkább ősz. Szomorú ősz és (!) egy őrült április keveréke.
Sokat változtak a gyerkők a karácsonyi szünet alatt. Dune egyre jobban beszél. Nagyon jót tett neki egyébként, hogy itthon volt. Szemmel láthatóan sokkal kiegyensúlyozottabb. Nem hisztizik, folyton elégedett, rajzol "kis halat a vízben". Jude sokat nőtt. Valahogy most már látszik rajta, milyen lesz, ha nagyobb lesz. A múltkor olyan kedvesen mosolygott rám, hogy 1. elolvadtam 2. olyan felnőtt volt. Ő mindig random és gyerek, de a múltkor konkrétan kedves volt. Luna egyre kamaszabb. Kicsit rossz érzés, hogy őérte most nem rajongok annyira. De most épp Violettásat játszanak, vagyis csinálnak olyan szitut (élesbe) a barátnőjével, amelyben elhangozhatnak olyan mondatok, mint "Végig hazudtál az évek alatt?" "Én bíztam benned, és most elárultál." Miért kell egy 7 évesnek (vagyis kettőnek ráadásul) egyáltalán tudnia összerakni ilyen mondatokat?
Most az jut eszembe, amikor tavaly nyáron szembesültünk azzal, hogy a 10-13 éves gyerekek nem ismernek meséket. De olyannyira, hogy nem hogy kedvencük nincs, megnevezni sem tudnak egyetlen mesét sem. Szerintem ez szomorú. Vajon a felnőttek elfelejtik, hogy ők milyen meséket hallottak, olvastak, néztek, és megveszik azt, ami elsőként a kezükbe akad a boltban? Ami persze nem mese lesz, hanem vagy valami buta és (!) lebutított rajzfilm, vagy egy számítógépes játék, vagy egy ilyen Hannah Montana-típusú libapárbaj. Mert ez a legújabb, ami kijött, szóval ez lesz a polcom leginkább szemelőtt.

Nem elmerengve azon, hogy vajon miért ennyire random a gyereknevelés manapság, leírom ide, hogy velem minden rendben (:
Nem érzem azt, hogy jaj, már csak 3 hetet vagyok itt, azt sem, hogy húú, még 3 hét. Leginkább azt, hogy addig még mennyi döntést kell hoznom. Félek kicsit attól, hogy pihenés nélkül, rögtön bele kell vetnem valami tök újba megint. De végülis fiatal vagyok vagy mifene :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése